Jogfosztással jóemberkednek a németek – Politikai Hobbista Balázs Péterrel 2021.10.04.

Most lendített vagy nem lendített? – ez itt a kérdés. Hiába hitt Dobrev Klára az ózdi alpolgármesternek, a valóság megint utolérte a sánta kutyát. És nemcsak a jobbikosok, hanem az Union Berlin ultrái sem bírtak magukkal, régi németes stílusban fogadták a Maccabi Haifát, lendítettek és antiszemita rigmusokat skandáltak. Persze se a FIFA, sem az UEFA, sem a FARE nem szólal meg. Lehet, jobb is, mert emiatt is a Puskást zárnák be.
A németek elindultak a megszokott ösvényen, feladták a polgári demokráciák egyik legfontosabb sarokkövét, az egyenlő állampolgárságot. Egyelőre még csak ott tartanak, hogy az LMBTQ–közösség tagjai és a bevándorló hátterű személyek parkolhatnak ott is, ahol a hétköznapi németek már nem. De már készülnek a holnapra, amikor a sima, régi típusú németeknek már nem lesz szavazati joguk, hátra kell ülni a buszon, nem ülhetnek be bizonyos éttermekbe és ha napnyugta után mászkálnak, akkor fellógatják őket. Lassan ki kell adni a Zöld könyvet, hogy biztonságosan utazhassanak a szegregált nyugaton.
Lars Vilks 2007-ben karikatúrát rajzolt Mohamedről, emiatt vérdíjat tűztek ki a fejére és sikertelen merényletet is elkövettek ellene. A minap közlekedési balesetben elhunyt, az őt védő két rendőrrel együtt. Hogy meggyilkolták vagy tragikus véletlen, azt nem tudjuk; és nem fogjuk megtudni.
Hogyan lett a vazektómiából legszemélyesebb közügy? Na, ezért már tényleg nézzétek végig az adást!
A második félidőben Balázs Péter ült be a Hobbista vendégfotelébe, aki sem külügyminiszter vagy uniós biztos nem volt, sem pedig kommunista impex–vállalatnál nem dolgozott. Ellenben Kossuth- és Jászai Mari-díjas színművész. És ami a legfontosabb: Hobbista–rajongó! Hiányolta is az elmúlt hónapokban egyre háttérbe szoruló nyers, szókimondó kifejezéseket… Jeszi viszont gyerekkorának egyik kedvenc filmje, az 1981-es Szeleburdi Család óta nagy tisztelője Balázs Péternek, aki ugyan egy negatív karaktert, egy újgazdag kommunistát játszott (valószínűleg impex–es lehetett, véletlenül kb. épp egy időben a való életben ugyanilyen funkciót betöltő névrokonával), de ettől még nagyot alakított.
A művész úr hitvallása szerint az a jó színház, amelyik sokmindenkihez szól, és ennek szellemében vezette 14 éven át a Szolnoki Szigligeti Színházat is. Ha a színpadi elfoglaltságai ezáltal le is csökkentek, nem érzi úgy, hogy hátra akarna dőlni: négy unokája jövője fölött érzett felelőssége továbbra is arra ösztönzi, hogy vegyen részt a közéletben.