Összetrottyantotta-e magát a kínai elnök Karácsonyék levelétől? – Politikai Hobbista Navracsics Tiborral 2021.06.26.

Történelem íródik idén a Tokiói olimpián: egy új-zélandi transznemű súlyemelő elsőként indulhat a női mezőnyben. A különböző jóemberkedő, vagy épp maszkban verekedő neomarxista aktivisták győzelmet hirdetnek, a megvezetett hasznos idióták tapsolnak, csak egy csoport húzza nagyon a száját: a valódi női sportolók. Megszólalni persze csak kevesen mernek közülük, mert félnek a “felvilágosult” csőcselék haragjától és a verbális – vagy épp fizikai – lincselésétől.
Némi vigaszra ad okot, hogy legalább a fociban mintha egy kicsit megtorpant volna az egyre elhatalmasodó elmebaj; talán lecsengőben van a térdelési láz. És a müncheni stadiont sem engedi az UEFA szivárványszínűre világítani a magyar-német meccs alatt.
Van viszont olyan hely is, ahol az őrület, vagy inkább a hülyeség nem ismer határokat. A Kínát és a Kínával gazdasági kapcsolatokat ápoló magyar kormányt fenyegető, dörgedelmes szónoklatok után Karácsony Gergely vezetésével az ellenzéki miniszerelnökjelölt-jelöltek egy már jóval visszafogottabb, inkább panaszkodós levelet írtak a kínai elnöknek, kilátásba helyezve a számukra is fontos beruházások leállítását egy esetleges kormányváltás esetén. A nézőkre bízzuk annak kitalálását, hogy a kínai elnököt mennyire hatotta meg a levél. De a műsorban meg is mutatjuk.
A második félidőben Navracsics Tibor, korábbi igazságügyi miniszter és uniós biztos, jelenleg az északnyugat-magyarországi gazdaságfejlesztési zónáért és Veszprém mint 2023-as európai kulturális főváros programjaiért felelős kormánybiztos volt a Hobbista vendége. Bár sokan a mai napig megkérdezik tőle az utcán, hogy mikor jön már haza, valójában másfél éve itthon van. És nagyon jól érzi magát, bár ő kétségtelenül elfogadóbb volt Brüsszel irányába is, mint a magyar kormányzati szereplők többsége. Még ha valójában uniós biztosként nem is ott töltötte a legtöbb időt, hanem nagyjából a levegőben, repülőgépeken. Szerinte elengedhetetlen, hogy a politikai küzdelmek mellett a mindennapokban azért működni tudjon az EU gépezete. Ehhez pedig fontos, hogy ne csak azokkal a politikai tényezőkkel tudjunk együtt dolgozni, akiket egyébként kedvelünk, hanem azokkal is, akiket nem.