Itt a válasz arra, miért gyűlölködnek az ellenzékiek és miért hallgat a “csendes többség” 2021.02.23.

Link

Embed

Copy and paste this HTML code into your webpage to embed.

Itt a válasz arra, miért gyűlölködnek az ellenzékiek és miért hallgat a “csendes többség”

Az ellenzéki szavazók gyűlölködése szinte mindennapossá vált, sőt, az sem ritka, hogy lámpavasazással, bebörtönzéssel fenyegetik a kormánypártiakat. Gyarmati Rita pszichológussal arra kerestük a választ, vajon mi lehet az oka annak, hogy akadnak, akik már csak azért is képesek lennének fizikálisan bántalmazni valakit, mert eltérő a véleményük az övéktől? Miért kiabálnak, hangoskodnak folyamatosan? Miért akarják ránk erőltetni a saját álláspontjukat, miért gondolják, hogy nekik lehet csak igazuk? A PestiTV által készített beszélgetés egyebek mellett ennek a jelenségnek az okára is rámutat majd. Nézzék meg, érdemes!

Azok próbálnak erőszakosan meggyőzni másokat a saját igazukról, akik érzik, hogy ingatag, sérülékeny, tehát nem elég stabil az álláspontjuk – minderről Gyarmati Rita pszichológus beszélt a PestiTV-nek. A szakember hozzátette: azok, akik nem kételkednek abban, amiben hisznek, sokkal inkább nyitottabbak a világra és kíváncsiak mások véleményére és nem félnek attól, hogy ebből kibillenthetik őket. Ezért sem lehetünk meglepve, hogy az ellenzéki szavazók folyamatosan megpróbálják lenyomni, elnyomni a polgári, konzervatív hangokat, hiszen még az általuk favorizált politikai tömörülés sem képes stabil álláspontot képviselni. Ennek kiváló példája lehet a Jobbik pálfordulása, a szélsőjobboldali, radikális párt cukisodása sok szavazóban keltett ugyan csalódást, ennek ellenére továbbra is megpróbálták azt elhitetni, hogy ez egyébként nem is így van. A DK-s, MSZP-s, Jobbikos közösség zavarodottságát a nagy összefogás, vagyis ezen pártok szövetségre lépése még inkább elbizonytalanította, ez pedig kontroll nélküli gyűlölködésbe csapott át.

Talán önök is találkoztak azzal a pszichológiai szempontból elfogadott állásponttal, hogy amikor másokat szapulunk, akkor bizonyos szinten saját magunkról is beszélünk, nem rendelkezünk azokkal a kompetenciákkal, melyekre irigy vagyok, és csámcsogok rajta. Másokat okolni, saját tehetetlenségemért infant személyiségre vall. A magyar nyelv igencsak kifejező közmondással támasztja alá mindezt: “az kiabál, akinek a háza ég”. Ha valakinek a mondanivalója igaz, és ő teljes nyugalommal, biztonsággal érzi is ezt, akkor nincs szükség arra, hogy az igazának felemelt hangerővel szerezzen érvényt, igaz ez a közéletben, politikában, magánéletben, zenében egyaránt. No, de miért ez a nagy kiabálás? Miért ordítoznak az ellenzéki politikusok és miért rázzák öklüket velük együtt a szavazóik? És vajon miért hallgat a “csendes többség”? 

Ha kíváncsi a válaszokra, mindenképpen nézze meg a Gyarmati Rita pszichológussal készült beszélgetésünket, a PestiTV oldalán! Higgyék el, érdemes!

Vágó: László Petra