Az Ügy: “Kést a magyarok torkára!” 2022.04.02.

Az Ügy szombati adásából sok, különösen megdöbbentő adattal és információval bizonyítjuk: a liberálisok hazugságspirálja miatt zúdul hazánkra nemzetközi gyűlöletcunami, akik attól sem riadnak vissza, hogy háborús helyzetbe sodorják Magyarországot. A hazaárulás legújabb formája az elüldözött CEU mítosza után most a pedofilellenes törvény melletti kardoskodás, valamint az Ukrajna melletti és oroszellenes kiállás lett. És csakúgy, mint ahogyan a Soros-egyetem még mindig Budapesten van, a gyermekvédelmi törvénnyel kapcsolatos hisztériakeltés is alaptalan, és rávilágítunk arra is, miért veszélyes az a narratíva, amit képviselnek. Április harmadikán sorsdöntő szavazás lesz Magyarországon és ez most tényleg szó szerint igaz. Mutatjuk, miért.

Már az is egészen döbbenetes, hogy 2022-ben népszavazást kell tartani arról, hogy van-e joga az lmbtq-lobbinak a gyermekeinkhez. Ugye önökben is felmerült: miért hagytuk, hogy egyáltalán ez eldöntendő kérdéssé váljon? És ha esetleg azt hinnék, hogy felesleges meghúznunk a határvonalat, hogy ne lépjék át a Rubicont az LMBTQ-propaganda képviselői tévednek. Április 3-án egyértelmű választ kell adnunk számukra, hogy végre megértsék: eddig és ne tovább! El a kezekkel a gyerekeinktől! Az Ügybenkorábban már megmutattuk, miként vezették félre és hogyan dezinformálták a társadalmat a pedofiltörvényről az ellenzékiek, akik a normalitásnak totálisan ellentmondva még tüntetést is szerveztek annak megszavazása ellen, azt harsogva, hogy kirekesztő és homofób a magyar kormány. Önmagával azzal, hogy valaki homoszexuális, nincsen baj. A probléma ott kezdődik, hogy társadalmi témává vált mások nemi identitásával foglalkozni. Őszintén nem értem, miért is kell erről beszélnünk? Ki kíváncsi arra, hogy más hálószobájában mi történik, kivel és mit csinál? Mikor léptük át a Rubicont azzal, hogy szinte csak erről lehet hallani, azzal megspékelve, hogy fogadjuk el a másságukat?

Szerintem kicsit fordítva ülnek a lovon. Miért probléma, ha a magyar kormány a gyermekek védelmében szigorít egy törvényt? Mi közük van a gyermekeinkhez…? Miért kell már kicsi koruktól érzékenyíteni őket, miért ömlik rájuk, miért is kellene egy ovisnak a szexualitásról tudnia?

Gondolom, ezek a kérdések nemcsak bennem fogalmazódtak meg, és nyilván nemcsak engem borzaszt el, ha egy kilencéves kisfiút lát menő sztriptíztáncosként vonaglani felnőtt férfiak/nők/valamilyen neműek előtt. Magyarország ismét haragra gerjesztette a haladó nyugatot azzal, hogy a magyar társadalom felsorakozott a kabinet törvényszigorító terve mögött. Persze a baloldal nem volt hajlandó erre; a propagandasajtójuk és a baloldali hátország védelmébe vette a pedofil bűnözőket, tüntetést is szerveztek. Az ellenzéki agymosáson átesettek egyébként olyan dolog miatt demonstráltak, ami nem is létezik, mivel annak nincs valóságalapja. Az igazság az, hogy a törvény nem homofób; aki ezt állítja, valószínűleg el sem olvasta a jogszabályt. Magyarországon ugyanis senki sem szól bele abba, hogy a felnőttek miként élnek. A magyar törvény nem vonatkozik a 18 év feletti felnőttek életére, szexuális szokásaira, sem az ő saját, felnőtt nyilvánosságukra. A pedofília büntetését szigorító törvény mindössze arról szól, hogy a családok önmaguk határozhassák meg a szexuális nevelés irányát.

A jogszabály egyben megálljt parancsol az európai „genderőrületnek”, vagyis a nyílt társadalom szolgálatában álló európai döntéshozóknak. Talán ez lehet a sarokkő, ez verte ki a biztosítékot az érzékenyítésben jártas LMBTQ-gittegyletnél. Azt sem hangoztatják, hogy a Budapest Pride vezetősége eltiltotta a rendezvényén mindenféle megjelenéstől azt a liberális írónőt, Kiss Noémit, aki megpróbálta felhívni a figyelmet a szivárványközösségekben egyre inkább terjedő gyermekszexualizálásra, illetve a transzipar erőszakos gyermekpropagandájára. (pikáns olvasmányok a témában: itt, itt és itt)

Az “elnyomó diktatúrában senyvedő magyar nép” pedig népszavazáson nyilváníthatja ki, melyik oldal álláspontját támogatják: a gyermekek védelmét vagy a genderpropagandát. A vasárnapi voksolás tétje óriási, és most tényleg a “lét a tét”. Meg kell védenünk gyermekeinket, a nemzetünk önállóságát és arról is szavazunk, békében akarunk-e élni. A miniszterelnök szavai szerint ugyanis a magyar baloldal vezetői világossá tették: ők végrehajtanák Zelenszkij elnök összes követelését, ezzel pedig bele is vinnék Magyarországot a háborúba, annak árát pedig a magyar emberekkel fizettetnék meg.

De úgy tűnik, sokaknak tényleg nem világos, miért aggályos, miért veszélyezteti a nemzet biztonságát, amikor a Márki-Zay vezette ellenzék arról beszél, hogy igenis álljunk ki Ukrajna mellett, küldjünk akár katonákat is a háborúba. Persze azért nem mindenkit, a jobbikos Potocskáné ugyanis elkottyantotta: az ő férje és fiai nyilván kimaradnának ebből a remek projektből. Az pedig, hogy MZP twitter-bejegyzésében arról beszél, hogy alig várja, hogy Zelenszkijjel a Duna-parton, a holokauszt áldozatainak emlékművénél beszélgessen, mégiscsak óriási képmutatás, vagyis mondjuk ki: vérlázítóan aljas és becstelen. Talán elfelejtette, hogy szövetségesei közül azért akadt néhány politikus, aki meggyalázta a holokauszt emlékét és az ukránok is előszeretettel tették ezt például azzal az emlékművel, amit a magyar kormány állíttatott Ukrajnában. Nos, a fasisztákat is képviselő ellenzéki gittegylet mára már olyan szinten ukránbarát, hogy képes lenne még a magyar embereket is koncként bevetni az oroszok elleni háborúba. És itt álljunk meg néhány gondolat erejéig. 2016-ra a magyarellenes megnyilvánulások száma már 31-re növekedett Kárpátalján. 2016. március 13-án hangzott el az a mondat is, hogy

Kést a magyarok torkára.!

Majd három szervezet – köztük az Azov – körülbelül 300 tagja tüntetett Ungvár utcáin. A szélsőséges ukrán nacionalista szervezetek aktivistái élesen magyarellenes, a magyar etnikum kipusztítására buzdító jelszavakat hangoztatva vonultak Ungváron. Az eset kapcsán indítottak nyomozást, de előállítás nem történt. A kutatók csak 2014 és 2018 között 426 magyarellenes esetet rögzítettek Ukrajnában. 2017. január 31-én a Fekete Bizottság, azaz a csornai Comitet nevű mozgalom aktivistái az ukrán fővárosban, Kijevben a magyar nagykövetség épülete előtt tüntettek: “Kiállunk Ukrajna ukránosítása mellett” – skandálták. Majd közölték:

A következő lépés Európa ukránosítása lesz. 

Az Ügyben összegyűjtöttünk néhány különösen kirívó esetet, ami jól mutatja, milyen módon próbálták éveken keresztül a magyarságot megalázni Kárpátalján. Ott, ahol a magyar kormány segítségével épülhettek óvodák, bölcsődék, korszerűsíthettek iskolákat, olyan intézményeket, ahová nemcsak magyar, de ukrán gyerekek is járhattak. A Katolikus Karitasz segítségével pedig a magyar önkéntes orvosokból álló csapat is számos esetben végzett gyógyító missziót a térségben, ahová az oltóanyagot is Magyarországról biztosították. És mindazon sérelmek ellenére, amit az ukránok elkövettek a magyarok ellen, a háború réme elől menekülőket a magyar kormány kellő gondossággal várja és látja el. 

Mi nem pocsék, hanem nagyszerű nemzet vagyunk, amely erkölcsileg helyesen jár el. De nem tudunk úgy segíteni az ukránoknak, hogy szétlövetjük Magyarországot. Az nem segítség, hogyha elzárjuk az orosz gáz- és olajcsapot, és a magyar gazdaság három nap múlva vagy négy nap múlva megáll – azzal nem segítettünk az ukránoknak”.

A miniszterelnök szerint a politikában felnőtt, érett lelki alkatú embernek van csak helye, aki nem azonosul a konfliktus egyik vagy másik szereplőjével, hanem először tisztázza, hogy kik vagyunk mi, és mi a viszonyunk ehhez a konfliktushoz. Ezt pedig nem mindenkinek sikerül megugrania, így például az ukrán miniszterelnöknek sem, aki a diplomáciában szinte egyedülálló módon sikerült  – a néhány éve még komikusként, letolt alsógatyával vagy éppen nőimitártorként feltűnősködött – pimasz módon megsérteni a magyar miniszterelnököt. Orbán Viktort nemes egyszerűséggel a keresztnevén szólította, majd közölte elvárásait, és elmondta, mit kellene megtennünk nekünk, értük. Majd alig két nap múlva már nyíltan Magyarország ellen uszított Zelenszkij a dán parlamenti képviselőknek mondott beszédében. Talán fel sem fogja, hogy ezzel egy olyab országot sodor veszélybe, olyan nemzetet, mely példanélküli humanitárius segítséget ad Ukrajnának.

Véssék jól az eszükbe: Magyarországnak nincs felelőssége ezért a háborúért, “mert akik a háborúról döntöttek egyik vagy másik oldalon, Velünk erről nem konzultáltak, nem vontak be, ez nem egy közös döntés részeként alakult ki, amely megalapozná Magyarország felelősségét. Ezért jól, világosan kell meghatározni, hogy mi a magyar emberek és Magyarország érdeke. Nekünk nincs annál több felelősségünk, mint aminek egyébként eddig is minden nap eleget tettünk, de annak eleget is fogunk tenni” .

A tét óriási. Április 3-án arról is döntünk, hogy béke vagy háború lesz Magyarországon.